Május 1-én megjelent a boltokban B.o.B második stúdió albuma, a Strange Clouds. A B.o.B Presents: The Adventures of Bobby Ray után nagy figyelem és várakozás követte a 23 éves előadó soron következő munkáját. Lássuk, hogyan is sikerült.
Az amerikai rapper 2010-ben rögtön a debütáló dalával a rivaldafénybe került, hiszen a Nothin' on You mind USA-ban, mind a britteknél a toplisták élére ugrott. Ezután nem sokkal megérkezett Hayley Wiliams közreműködésével az Airplanes c. száma, ami az Egyesült Királyságban az első helyet, míg USA-ban a második helyet tudta megkaparintani.
Miután ilyen nagyra tette a lécet ezzel a két számával, természetesen a Strange Clouds-tól is valami hasonló eredményt vár az ember, de ugyanakkor a félsz is benne van, hogy sikerül e újra megugrani a szintet, amit kijelölt magának.
A 15 számból álló lemezen erőteljesen a rap dominál, de természetesen a legtöbb dalban megtalálható az énekes refrén, ami az olykor unalmassá váló szövegelést egyértelműen feldobja. Na de inkább kezdjük elején.
Bombs Away. Ezzel a címmel kezdődik az album, amit nem más, mint Morgan Freeman vezet fel. A zenei alaphoz, és a hangulathoz teljes mértékben passzol a színész hangja. Viszont amikor B.o.B elkezdi a szövegelést, hirtelen olyan érzés támadt bennem, hogy nem is őt, hanem inkább Eminemet hallom. De Eminemről itt szó sincs, leszámítva, hogy teljesen elfért volna stílusában ez a zene a Recovery-n is. Nekem elég fura és zavaró érzés volt, hogy B.o.B hangjával egy teljesen más előadó stílusát hallom. Ezt leszámítva egy kellemesen dinamikus számot hallhatunk, amibe, amint már mondtam, Morgan Freeman teljes mértékben belepasszol.
Igazából mindegyik számnak van valami egyedisége, ezért egyesével végigmehetnék az összesen és oldalakat lehetne róluk írni, viszont akkor sosem végeznék, éppen ezért a folytatásban csak néhány fontosabb számot emelek ki, és úgy próbálok meg egy képet adni a lemezről.
Így a következő választottam a lemez címével megegyező zene, ami egyben az album első kislemeze is. Fontos döntés az első kislemez kiválasztása, hiszen az erősen befolyásolja a későbbiekben a majdani eladásokat. A választás nagyon jóra sikerült, hiszen véleményem szerint a legerőteljesebb, legütősebb dalt tüntették ki az első kislemezzel. Bár nagyon igényesnek az alapot nem lehet nevezni, de a szövegelés, valamint Wizzy közreműködése annyi pluszt ad hozzá, hogy szerintem ez a lemez legjobbja.
A So Good c. számmal megelőzik a beszürkülést, hiszen míg az első öt számot inkább a keménységgel és a szomorúbb hangulattal tudom jellemezni, addig a So Good egy nagyon kellemes vidám színt hoz be. Érdekes dolog a lemez felépítésében, hogy a következő ilyen stílusú szám a 12. míg a So Good a 6. Az album hallgatása közben nagyon jól önnek ezek a felüdítő számok. Én személy szerint többet is elbírtam volna belőlük.
Az utolsó érdekes szám az Out of Mind. Mit lehet róla mondani? A cím teljes mértékben tükrözi a számot. Ehhez pedig hozzá jön a kollaboráció, aki pedig Nicki Minaj, Roman Zolansky alteregója. Teli találat Nicki választása. Mást el sem tudtam volna képzelni. Az viszont biztos, hogy a szám, épp úgy mint Minaj, nagyon megosztó lehet.
Első meghallgatásra unalmasnak hatott a lemez. Bár a számok alapjai nagyon változatosak, de sajnos B.o.B már nem tud velük kellő képen változni, így sajnos néha eléggé elszürkül a lemez. Azt viszont nem lehet mondani, hogy igénytelen lemez. Ezt már akkor is láthatjuk, ha a közreműködők névsorát nézzük meg, ahol olyan előadókat találunk, mint Taylor Swift, Chris Brown, T.I., Trey Songz. Ha valaki eddig nem szerette B.o.B-t, az emiatt a lemezzel nem fogja megszeretni, maximum, hogy ha van elég türelme többször is végig hallgatni az anyagot, mert akkor fel lehet fedezni mindegyik számban valami egyediséget. De ehhez egyszeri meghallgatás nem lesz elég.
Összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz album, de a saját magának állított mércét most, véleményem szerint, nem sikerült elérnie. Így a 6/10-es értékelésnél jobbat nem tudok neki adni.
