Jamzveleg

Ismét eljött az év nemzetközi dalversenye. Az 1956-ban indult megmérettetés, mára már Európa egyik fontos összetartozást jelképező eseménye. Magyarország 94 óta több-kevesebb kihagyással vesz részt a versenyen. Idén a Compact Disco képvisel bennünket. Bár elég megosztó volt a csapat küldése, mégis büszkén vállalhatjuk őket. Egyes portálok, már a döntőbe jutásukat sem látták esélyesnek, de mint tudjuk ők tévedtek.

Az első elődöntő tegnap este zajlott, ahol 18 ország küzdött meg a 10 döntős helyért. A bejutottak között voltak számomra nagy meglepetések is. Ilyenkor jut eszembe, hogy ebben a versenyben az egyes országok politikai helyzete is erőteljesen számít ( pl: az oroszok és az ukránok évek óta egymásnak adják az első helyet). 

Na de most vonatkoztassunk most vonatkoztassunk el a valós és vélt dolgoktól, és jöjjön a 18 ország dalainak értékelése.

Elődöntősök: Montenegró, Izland, Görögország, Lettország, Albánia, Románia, Svájc, Belgium, Finnország, Izrael, San Marino, Ciprus, Dánia, Oroszország, Magyarország, Ausztria, Moldova, Írország

Montenegró: Rögtön a döntő elején egy a vicc kategóriába tartozó dalt(?) hallhattunk. Éppen hazaértem csak, amikor elkezdődött. Utólag tudom, hogy nem vesztettem volna sokat, ha kihagyom. Zeneileg egy nagy nulla volt az egész. Ezzel az előadó is annyira tisztában volt, hogy fellépése előtt interjúban azt mondta, hogy esélytelen a döntőbe jutása. Szerencsére így is lett.

Izland: Nagyon nagy meglepetés volt. A kelta hangzásvilág, a hegedű és a 2 énekes hangja egy olyan kombinációt alkotott, ami rögtön az elsők közé repítette őket, még úgy is, hogy ez csak a második szám volt. Persze lehetne azt mondani, hogy az első után nagy a kontraszt, de többszöri meghallgatás után is azt mondom, hogy bőven dobogó esélyesek.

Görögország: Az izlandi produkció után nehéz volt nagyon ütni. Ez véleményem szerint nem is sikerült a ciprusi származású hölgynek. Ettől függetlenül egy nagyon kellemes, keleti hangzású zenét hallhattunk. Az előadás néhol egy kicsit hamisnak tűnt, de a döntőben megvan a lehetőség a javításra. Erős középmezőnybe várom.

Lettország: A lettek egy elég langyosan kezdődő számot hoztak el, ami a refrénre kezd beindulni. A vokál egyértelműen feldobja a dalt. Olyannyira, hogy a végéig igazán nem is figyeltem fel az énekesnő hangjára, amit a végén nagy örömömre megmutatott.

Albánia: A felvezetőben elhangzott, hogy egy jazz énekesnő fog színpadra lépni, amire rögtön felkaptam a fejem. Ám a nagy várakozás egy kisebb csalódottságba váltott át. Az biztos, hogy jó hangja van az albán előadónak, de a dalában inkább csak ordított mint énekelt. Ahol pedig nem az ordítás ment, ott olyan mondatfoszlány benyögések voltak, amik meg majdnem teljesen elütöttek a zene ritmusától. Egy kicsit sajnálom, mert jobb dalt is lehetett volna választani neki. A lényeg viszont az, hogy ott van a döntőben. Középmezőny hátuljába sorolom.

Románia: Nem is várhattunk volna más stílusú zenét keleti szomszédainktól. Olyat hoztak, amihez értenek, a mai pop kultúrában, tipikus román zenét. Ugyan már hallottam sokkal jobbat is, de a döntőt megérdemelték.

Svájc: A rock zenekar nekem elég erőteljesen a Killers-re hajazott. Maga a zene nem volt rossz, viszont az énekes orgánuma nagyon nem tetszett, így máris veszített élvezeti értékéből a dolog. Nem sajnálom a kiesésüket.

Belgium: Ez volt az a dal, ami a legkevesebb érzelmet ébresztette bennem. rossznak nem nevezném, de olyan hú de jónak sem. Néhol mintha a Titanic főcímdalát hallanám benne.

Finnország: Svéd lány énekelt svédül. Elég érdekes választás a finnektől, de ők tudják. Az eleje nagyon lassú, aztán a refrénre egy kicsit beindul. Ezt mondjuk nem a tempó teszi, hanem a szöveg és az előadás pattogóssága. Nem volt rossz, de nem is feltétlen egy döntős szám.

Izrael: Kérdezem én: Ez most komoly?! Erre semmi mást nem tudok mondani, csak azt, hogy egy hulladék. Tényleg nem értem, hogy egy zenekar, hogy veheti ezt komolyan... Erre még azt sem lehet mondani, hogy már annyira rossz, hogy jó. Még viccnek is rossz volt. Üljetek le EGYES!!!

San Marino: Megjött a Fb dal. Kellem hangzásvilág jellemezte a dalt. Néhol Robin Sparkles jutott eszembe. Talán el lehettek volna a döntőben, de csak nagyon talán.

Ciprus: Sokan azzal a kritikával éltek, hozzáteszem jogosan, hogy a szövege elég semmit mondó. Viszont a mai világban, ha egy számnak jó a dallama és lehet rá bulizni, akkor egyáltalán nem szükséges, sőt felesleges a mély mondani való. Nekem tetszett a szám. Egy bajom volt vele, mégpedig az, hogy a refrénen kívül, miért kellett mélyen énekelni. Az énekesnő nem is tudta rendesen az alját kiénekelni, plusz nem is illett a zene hangulatához.

Dánia: Jó dal, jó hang. Az biztos, hogy a fiatal lány többet nem fog utcán énekelni, max csak akkor, ha a nagy színpad oda van felállítva.

Oroszország: Elérkeztünk hát az idei verseny minden bizonnyal legjobb gag-jéhez. Buranovskiye Babushki. Azt hiszem, hogy ezt a nevet mindenki megjegyezte magának. A hat nagymama nagyon nagy húzás volt az oroszoktól, és e mellett még a dal is egészen élvezhető. Szinte látom magam előtt, hogy a sok részeg fiatal, hogy tombol erre a számra. A döntő kérdés sem volt, még a dobogó is összejöhet nekik. Ha így lesz, akkor viszont petíciót kell írni, hogy Johnny Gold legyen jövőre a küldöttünk.

Magyarország: Elérkeztünk kicsiny hazánk fiaihoz. Az előadásban semmi hiba nem volt, épp úgy mint magában a zenében. Nem véletlen a Coldplay-hez való hasonlítgatás. Ha egy angol vagy amerikai banda lennének, már biztosan a világhír kapujában állnának. Büszkék lehetünk rájuk.

Ausztria: A sógorok idén egy rapper páros küldtek Bakuba. A fiúk tehetségéről inkább nem írok semmit, mert jót nem tudnék. Viszont maga a szám egy igaz party zene. Amit ki lehetett, kihoztak belőle. Sajnálom, hogy nincsenek a döntőben.

Moldova: Megérintett a dal, viszont csakis negatívan. Az énekes hangja úgy ahogy van elveszett az egészben. Ha nincs a vokál, még ennyire sem tetszett volna. Nem értem a döntőbe jutásukat.

Írország: Már tavaly is rosszul voltam tőlük, ez idén sem volt másképp. Energiájuk az van rengeteg, viszont tehetségük a tánchoz és az énekléshez is erőteljesen konvergál a nullához. Nem tudom, hogy mit szeretnek bennük. Tavalyi 8. helyezésüket remélem alul múlják, hisz én a döntőbe se juttattam volna be őket.

Összességében ez az én véleményem az első elődöntőről. De a verseny már többször is bizonyította, hogy nem mindig kell tehetség és jó dal az élmezőnybe végzéshez, sőt még a dobogóhoz sem. Kíváncsian várom a második elődöntőt, és persze majd a szombati finálét is.